6. Fejezet - Ottalvás

*Harry szemszöge*

- Sziasztok! - köszöntem Louis-nak és Stellnek, amint kiértem hozzájuk a kapuhoz.

- Szia! - köszöntek vissza egszerre mosolyogva.

- Mizu? - kérdezte Louis, miközben elindultunk Blair háza felé. 

- Semmi, minden oké. Veletek? 

- Velem is. - bólint Louis.

- Én is megvagyok. - mosolyog rám Stell. - Blair ma suli után eltűnt, nem tudjátok, hogy merre volt? 

- Velem jött haza. - mondtam neki.

- Mi? - kerekedtek ki a szemei.

- Ennyire hihetetlen? - nevettem fel. - Útközben találkoztunk, és együtt sétáltunk, mivel kiderült, hogy nem messze lakunk egymástól. - vontam vállat mosolyogva. Kész rejtéj ez a lány. És ez nekem tetszik. Egyszer kedves, egyszer pedig a tekintetével ölni tudna. Felkeltette az érdeklődésemet, a viselkedésével, és persze azzal is, hogy eszméletlenül szép. Bizalmába fogok férkőzni, és megszerezni magamnak. Kerül amibe kerül, nekem kell ez a lány!

- Harry! - hallom meg a nevemet magam mögül.

- Igen? - fordulok gyorsan meg, és látom, hogy Louis-ék egy ajtó előtt állva értetlenül néznek engem.

- Minden oké? - kérdezi Stell, és becsenget. - Megjöttünk.  - mutat a házra. 

- Persze, minden rendben van, csak egy kicsit elkalandoztam. - túrtam a hajamba, majd odasétáltam melléjük.

- Sziasztok! - lépett ki az óriási ajtón egy kb az én édesanyámmal egyidős nő. 

- Helló Bess! - köszönt neki Stell.

- Gyertek be, Blair fent van a bátyjával, menjetek csak fel! - igazított minket útba, majd miután lehúztuk a cipőnket, Stell-t követve felmentünk az emeletre.

- Oh, baby, I was there for you.All I ever wanted was the truth, yeah, yeah. - mielőtt beléptünk volna, egy angyali hang ütötte meg a fülünket.

- Ez Blair..? - kérdezte kikerekedett szemekkel Louis.

- Igen. - mosolyodott el Stell.

- Hagyd abba! - nevetett fel, teljes szívéből és őszintén. 

- Ő tud nevetni? - kérdezte Louis, mire Stell felkincogott, majd óvatosan megütötte. 

- Persze, hogy tud, de még mennyire! Csak sosem mutatja ki. Egy falat zár maga köre amint elhagyjuk a házat. Senki sem ismeri az igazi énjét, rajtam és a családján kívül. - rázza meg a fejét. Én meg akarom, és meg is fogom ismerni! Lefogom rombolni azokat a falakat! Bármibe is kerül! 

- Menjünk be. - suttogja, majd kimyitja az ajtót, és a résen bedugja a fejét.

*Blair szemszöge* 

- Helló marslakók - nyitott be valaki, majd amint hátra fordúltam megláttam legjobb barátnőm fejét az ajtóban.

- Szia Stell! Mizu? - pattantam elé vigyorogva.

- Látom jó kedvedben vagy! - nevetett fel. - Hali Niall. - mosolygott a testvéremre.

- Mizu Stell - biccentett felé.

- Hoztam két vendéget. - tárta ki teljesen az ajtót, mi pedig megpillantottuk Harry-t és Louis-t.

- Sziasztok! - intettem nekik, és elkezdtem felépíteni magam köre azokat a bizonyos falakat.

- Sziasztok! - köszöntek vissza egyszerre.

- Niall én megyek, mert elkell kezdeni egy hülye projektet vagy mit. - fordultam testvérem felé, mire ő csak bólintott, mi pedig átbaktattunk az én szobámba.

- Nos... Hogyan is képzeltétek el ezt az egészet? - tette fel az első kérdést Stell.

- Valójában fogalmunk sincs. - rázta meg a fejét Harry.

- Blair neked van valami ötleted? - pillantott rám Stell.

- Nincs - vontam meg a vállam - igazából semmi kedvem ehhez.- Dőltem el az ágyamon, majd az arcomra szorítottam egy párnát. 

- Nekünk sincs hidd el - sóhajtott fel fáradtan Louis. 

- Mennyi az idő? - vettem el az arcom elől a párnát.

- 8 óra van kereken. - nézte meg a telefonján Harry.

- Nézzünk egy filmet - pattantam fel, majd a falra felszeret plazma tv felé vette az irányt - Van még egy csomó időnk, hogy befejezzük. Egy nap nem számít semmit. - néztem rájuk kérdőn.

- Én benne vagyok. - vont vállat Harry.

- Oké - egyezett bele Stell és Louis egyszerre. Félelmetes összhangban vannak.

- És...szóval....ha akartok... - hú nagyon nehéz kedvesnek lenni két idegennel... De megígértem magamnak is és Harry-nek is, hogy megpróbálom.. - Szóval.. Itt aludhattok.. Ha akarok... - Stell szemeit kimeresztve nézett engem, én pedig csak megvontam a vállam, és a fiúkra néztem.

- Nekem jó, csak akkor felkell hívnom anyát, hogy hozzon cuccot. - mondta mosolyogva Louis. 

- Nekem is. - villantott egy féloldalas  mosolyt Harry is.

- Nekem van itt cuccom. - vont vállat Stell. - De felkel hívnom anyát.

- Akkor...szólok én is anyának. - slisszoltam ki az ajtón. 

Ahogy kiértem, kieresztettem a bent tartott levegőt. Izgultam, mert már régen voltam ennyire kedves idegenekhez. Ha nemet mondtak volna, kipateroltam volna őket, az egyszer biztos.

- Anya! - kiáltom el magam, ahogy leérek.

- Nappaliban vagyok! - hallom a hangját az említett helység felől.

- Nem baj, ha itt alszanak a barátaim? - mutatok a lépcső felé.

- Dehogy! Megyek húzok fel nekik ágyneműt! - pattan fel izgatottan, majd felszalad az emeletre, hogy azt tegye amit említett.
Megforgattam a szemem, majd én is felszaladtam vissza a szobámba.
- Anya teljesen be van zsongva. - téptem fel az ajtót. - húz fel mindenkinek ágyneműt.. meg ilyesmi. - ugrottam az ágyamra, és felsikítottam, mert valami beleállt a hátamba.
- Blair minden oké? - pattantak mellém.
- Nem egészen. -szisszenek fel, majd óvatosan felemelem magam, és kiveszek magam alól egy.... csavart?
- Mit keres csavar az ágyadban? - vette ki értetlenül a kezemből az említett tárgyat Harry.
- Fogalmam sincs. -vontam vállat, majd megdörzsöltem a fájó pontot, a többiek pedig visszaültek a helyükre.
- És hogy lesz az alvás? - kérdezte Stell, mire anya rontott be a szobába.
- Szóval gyerekek. - állt meg a szoba közepén - Az előbb járt itt 2 anyuka, és ezeket hozták. - tett le két táskát a földre. - Mellesleg nagyon jó fejek voltak! Kedvelem őket!- mosolyodott el -  Gondolom fiúk ez a tiétek. - nézett rájuk, majd a fejéhez kapott. - Még be sem mutatkoztam nektek. - lépett Louis elé. - Bella Hemmings vagyok. De szólítsatok csak Bess-nek! - mosolygott rájuk anyám, majd ahelyett, hogy kezet fogott volna velük, megölelte őket.
- Harry Styles vagyok.
- Én pedig Louis Tomlinson. - mondták mosolyogva.
- Rendben. Akkor a vendég szobákban megágyaztam mindenkinek. - jelentette ki mosolyogva. - Majd Blair megmutatja nektek, hogy hol vannak. Stell, te neked pedig a szokásos helyen ágyaztam meg . - fordult barátnőm felé.
- Köszönöm Bess imádlak! - dobott felé egy puszit, mire anyám elkapta azt, aztán zsebre vágta, és egy köszönés után ki baktatott a szobából.
- Jó fej anyád van! Bírom! - bólogatott elismerően Louis.
- Várj amíg megismered az Apját! - nevetett fel Stell.