2015. december 26., szombat

7. Fejezet - Éjjeli vendég

- Én megyek aludni, mert már fáradt vagyok, és holnap nem fogok bírni felkelni! - jelentette ki Louis, mire mind egyetértően kezdtünk el bólogatni.
- Azt hiszem, és is megyek aludni. - állt fel Harry félálomban.
- Hát, akkor én is. - mondta Stell.
- Megyek megmutatom nektek a szobákat. - álltam fel az ágyamról, majd halkan kinyitottam az ajtót, ügyelve arra, hogy nehogy valakit felkeltsek.
- Gyertek! - intettem oda halkan a fiúknak, mire ők követtek engem a folyosó végén lévő ajtókhoz.
- Ez a két szoba az. - mutattam az egymással szembe lévő ajtókra.
- Köszi Blair. - mosolyodtak el egyszerre, mire engem kirázott a hideg.
- Hát...nincs mit. - bólintottam, majd megvártam, míg bemennek a szobájukba, és én is visszaindultam az enyémbe.
- Blair! - kiáltott utánnam valaki halkan. - hátrafordúltam, hogy megnézzem, hogy ki szólt nekem, majd Harryt pillantottam meg, ahogy az atóba kapaszkodva félig 'kilóg'.
- Igen? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Ha.. - kezdett volna bele, de nem fejezte be a mondatot. - Mindegy. Jó éjt! - intett mosolyogva, én pedig értetlenül bámultam a hült helyére.
- Blair, minden oké? - szólalt meg mögülem Stell.
- Ja, igen persze. - ráztam meg a fejem, majd egy jó éjszakát után én is bementem a szobámba.

~*~

Nem hiszem el!
Több mint 1 órája itt forgolódok, de nem bírok elaludni! Valamit tennem kell ez ellen.
- Megvan! - ültem fel az ágyon. Lemegyek forró kakaót inni, attól mindig bealudtam kiskoromban, hátha most is fog működni.
Gyorsan felpattantam, majd magamra kaptam a rózsaszín pihe puha köntösömet, és halkan lebotorkáltam a konyhába.
Ott behúztam magam után félig az ajtót, és a villanyokat felkapcsolva nekiláttam a kakaó készítésének.
Miután megittam, éreztem, hogy a szemem lassan csukódik lefele, ezért vissza felbotorkáltam a szobámba. 
A folyosón a tekintetem akaratlanul is Harryék ajtója felé vándorolt.
Vajon ő is fent van? Ha igen mit csinálhat?
Állj Blair! Miért is érdekel ez téged ennyire?
Mielőtt elleptek volna a hülye gondolataim, gyorsan besasszéztam a szobámba, levettem a köntösöm, és vissza befeküdtem az ágyamba. 
- Te sem tudsz aludni? - szólalt meg hirtelen valaki mellőlem, mire én sikítva felugrottam, és ennek köszönhetően leestem az ágyról.
- Bazdki! - ültem vissza. - Ember, te teljesen megőrültél? - kérdeztem Harry-től idegesen. - Mi van, ha szívrohamot kapok?
- Újraélesztelek. - mondta, és még a sötétben is láttam, ahogy elvigyorodik.
- Mit keresel te egyáltalán itt? - ráztam meg a fejem értetlenkedve.
- Nem tudtam aludni. - vonta meg a vállát. - Láttam, ahogy lesétálsz a konyhába, ezért gondoltam megleplek, mire visszajössz. - mondta mosolyogva, miközben betakarózott nyakig.
- De most így teljesen rámjött a fáradtság - ásított egy nagyot.
- Akkor menj vissza az ideiglenes szobádba és aludj! - mutattam az ajtó felé.
- Hjajj. Ez az ágy annyira kényelmes! - morgott egyet, mire én akaratlanul is kuncogtam egyet - Itt akarok maradni - hunyta le a szemét.
- Nem fogok veled aludni. - jelentettem ki, de semmi határozottság nem volt a hangomban. Istenem Blair! Mi történt veled?
- Na gyere, Blair. - emelte fel a karját a takaróval együtt. - Nem harapok. 
- Harry nem! Nem alszok veled! Hányszor mondjam még el? 
- Eddig még csak egyszer mondtad. De felőlem hajtogathatod itt, addig én alszok. 
- Menj vissza a szobádba Harry - mondtam neki mégegyszer.
- Blair! Ne legyél má ennyire akaratos!  Gyere és feküdj le, aludj egy jót. Nem fogok hozzád nyúlni. - fújta ki fáradtan a levegőt.
- Rendben, de akkor tényleg ne fogdoss! - feküdtem le megadva magam, majd az ágynak teljesen a szélére húzódtam.
- Szörnyű vagy. - nevetett fel, mire én csak elmosolyodtam.
- Nem foglak megenni. - mondta, majd megszegve az igéretét két kezét a csípőmre helyezte s magához húzott olyan közel amennyire csak tudott.
- Azt mondtad, hogy nem érsz hozzám! -próbáltam mérgesen beszélni vele, de nem ment. Elgyengített, és ez nagyon nem tetszett. 
- Shh. Mostmár tényleg aludj! - furta fejét a nyakhajlatomba, majd nyomott oda egy puszit, én pedig összerezzentem forró ajkaitól.

~*~

- Hát nem édesek? - hallottam meg barátnőm hangját.
- De kis cukik. - válaszolt neki Louis. 
Fél szememet kinyitottam, majd miután az órára nézve megállapítottam, hogy 8:00 van, megfordúltam, hogy szembe legyek Stelláékkal.
- Mit bámultok? - vontam fel a szemöldököm, miközben fintorogva lehámoztam magamról Harry kezeit.
- Olyan édesen aludtatok együtt - tette a szívére a kezét Stell.
- Kussolj! Kényszerített rá! - húztam össze a szememimet, miközben Harryt vizslattam.
- Én is itt vagyok. - szólalt meg a gondolataimban említett személy álmosan.
- Hát igen itt vagy, pedig nem ebben a szobában kéne lenned! - rivallok rá idegesen.
- Alvajáró vagyok! - fordúlt a másik oldalára.
- Aha.. - húztam el a számat, majd felálltam, és Louis-ék mellett elsétálva bementem a gardróbba, hogy előkészítsek magamnak valami ruhát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése