5. Fejezet - Normális beszélgetés

- Blair! - szólalt meg valaki a hátam mögül. Megfordultam, és Harry-be botlottam bele. Szó szerint,

- Szia - mosolygott le rám. Istenem miért kell nekem ennyire kicsinek lennem?

- Szia. - dörmögöm az orrom alatt, majd újra elindulok a hazafelé vezető úton.

- Hé! Várj már meg! - kiált fel, és mellém kocog.

- Mit szeretnél? - pillantok rá felvont szemöldökkel.

- Hazamenni. - vonja meg a vállát, majd zsebre vágja a kezét, és úgy sétál tovább mellettem.

- És..? - ráncolom össze a szemöldököm értetlenül.

- Mi és? - mosolyodik el - Én is erre lakom. - von vállat. Igen, csak is én lehetek ennyire 'szerencsés'.

- Értem.. - bólintok, majd felhelyezem a fülhallgatómat és bekapcsolom a zenét, ami teljesen megnyugtat. 

Nem vettem fel teljes hangerőre, mert valahogy éreztem, hogy még beszélgetést fog kezdeményezni. 

- Miért vagy ennyire ellenszenves? - kérdezte. 

- Nem vagyok az - vontam vállat, majd egy kavicsba rúgtam.

- De! Nem beszélsz velem, és úgy nézel rám, mintha megakarnál ölni. - nevet fel kínosan.

- Én mindenkivel ilyen vagyok. - ismétlem meg azt a mozdulatot a vállammal.

- Nem igaz. Stell, Niall. Velük nem! Akkor ott van Zayn és Liam még, ha jól emlékszem a nevükre. Na meg Louis-sal sem vagy annyira utálatos, mint velem.

- Mert Niall a testvérem. Stella pedig a legjobb barátnőm! A többiek pedig a haverjaim.

- Louis?

- Ő nem bámult 45 percen keresztül! - förmedek rá idegesen.

- Aha! Szóval ez böki a csőröd. Sajnálom! Felkeltetted az érdeklődésemet! - nevetett fel, mire én kikerekedett szemekkel meredtem rá, és nem válaszoltam semmit.

- Na kérlek! Csak paróbáljunk meg legalább normálisan beszélni egymással! - unszolt.

- Rendben.. - forgattam meg a szemem, és egy halván mosolyt küldtem felé.

- Látod, nem is olyan nehéz - mosolyodott el ő is, majd megállt. 

- Én itt lakom! - mutatott egy elég nagy házra.

- Rendben. - bólintottam - Én a következő utcában - nevettem fel.

- Akkor szia, hamarosan találkozunk! - intett.

- Tessék? - kérdeztem értetlenül.

- Hát... Tudod! A projekt! - emlékeztetett.

- Basszus tényleg - kaptam a fejemhez. - Najo, akkor szia! - köszöntem el tőle, majd gyors léptekkel magam mögött hagytam őt.

~*~

- Megjöttem! - kiáltottam el magam, amint beléptem a házba.

- Szia kincsem! - köszönt anya a konyhából.

- Hali! - léptem be.

- Blair! A cipőd! - rázta meg rosszallóan a fejét, mire én kimentem, és levettem magamról.

- Niall itthon van? - kérdeztem tőle.

- Szobájában van. - intett a fejével, és megkavarta a levest.  Felsiettem először az én szobámba, ott ledobtam a táskám az ágyamra, és átmentem hozzá.

- Sziaaa! - rontottam be kopogás nélkül, majd ledobtam magam az ágyára, és a rajta pihenő gitárt kezdtem el pengetni.

- Nagyon szeretem, amikor kopogás nélkül állítasz be! - lépett ki egy törölközővel a derekán a fürdőből. A haja vizes és  a homlokára van tapadva. Ha valaki látná, egyből elolvadna. De mivel nekem ő a testvérem, ezért csak ennyit szólok a 'szexi' látványhoz.

- Fúj! Takard már el magad! - szorítom a fejem az egyik párnába.

- Így jár az, aki rám tör! - dobott meg egy törölközővel, mire belőlem kitört a nevetés.

- Kuss! - pillantottam rá, és szerencsére már volt rajta egy boxer, a melegítő felhúzása pedig folyamatban volt.

- Játssz valamit! - mutatott a gitárra. Nem kellett kétszer mondania, a kezembe vettem a kis szépséget, és elkezdtem pengetni.

- Down to Earth. Keep 'em falling when I know it hurts. Going faster than a million miles an hour.Trying to catch my breath some way, somehow. - kezdte el énekelni azt a számot, amit egyszer régen még együtt írtunk. Eszméletesen jó hangja van, és nem hiszi el nekem, hogy mennyire tehetséges.

- How many nights does it take to count the stars? That's the time it would take to fix my heart.Oh, baby, I was there for you.All I ever wanted was the truth, yeah, yeah. - énekeltem én is, majd elkezdtem nevetni, mert idióta fejeket kezdett el vágni.

- Hagyd abba! - teszem le a gitárt nevetve, majd elterülök az ágyon, ő pedig leül velem szembe a fotelra.

- Mit? - kérdezi vigyorogva.

- Te beteg vagy! - rázom meg a fejem, nem is törődve az előző kérdésével. Válaszként pedig egy párnát kapok a pofámba.

- Ezt most visszakapod! - pattantam fel, majd az arcára szorítottam a párnát, ő pedig elkezdett rugkapálózni alattam, így a földre estem, a nevetés pedig kitört belőlem.