- Nem harapok! - szólalt meg egy hang mellőlem. Asszem Harry. Felnéztem rá, majd nem is törődve vele fejem visszatettem a kezemre.
- Blair! Ez itt nem a bölcsőde, hogy reggel délben alvást tarts magadnak. Vagy legalább ne az én órámon! - csapott a padomra a tanár, én pedig felemelkedtem, és unottan néztem tovább az órát.
- Psszt. - bökött meg Stell.
- Mi van? - néztem rá.
- Ez a gyerek nem is annyira rossz! - mondta suttogva, miközben a szemöldökét húzogatta, és Louis-ra mutatott. Louis ugye?
- Nagyon jó! - tartottam fel neki a hüvelyk ujjam.
- Már megint mi a bajod? - sóhajtott egyet.
- Semmi. Mi lenne? - kérdeztem.
- Beszélgess.. - kezdett volna bele, de a tanár félbeszakította.
- Na jó! Elég volt! Stella és Louis helyet cserélnek! Nem fogom ezt tovább hallgatni! - rázta a fejét idegesen a tanár, a két személy pedig felállt és a tanár utasítása szerint helyet cseréltek.
- Rendben. Párokban fogunk dolgozni. Mindenki a mellette ülő felé fordul. - mondta az osztály pedig csinálta. - És aki bal oldalt ül, feláll, és kijön és a padjához viszi ezeket. - tett ki a padra különlegesebbnél különlegesebb dolgokat. Gondolom valami kísérletet csinálunk.
- Nos, a következő feladat, pedig az, hogy mindenki megnyitja a gázt - mutatott az említett dologra - Majd a vizes tálat, amiben a só van, felrakod, erre a kis négy lábúra. - mutatta fel.
- Okééé! - kiáltott be Matt. - értjük! - tette fel a két kezét. Ezek szerintem nem csak nekem volt lassú ez a magyarázásos tempó.
- Rendben. De Matt, ha megmersz bármit is kérdezni, bevágom neked az egyest! - mondta szigorúan a tanár, majd bólintott, ezzel engedélyezve azt, hogy elkezdjük a kísérletet.
- Blair! Azért ennyire ne örülj, mert meghosszabbítom az órát! - mutatott rám összevont szemöldökkel a biosz tanár.
- Bocs. - motyogtam magamban, majd visszahuppantam a helyemre.
- Na szóval a házi a következő lesz. Több csoportok lesznek. 4 fős. Kirakom a táblára, hogy ki- kivel lesz! A feladatotok pedig az, hogy készítsetek egy csontvázat, és minden egyes csontnak a nevét írjátok oda valamilyen úton,módon! 2 hetetek van rá! - csapta össze a kezét, majd a papírokat mint említette, kirakta és már ki is viharzott a teremből.
- Megyek megnézem, hogy kivel leszek, meg téged is. - pattant fel Stell a helyéről, majd arréblökve mindenkit a táblához lépett. Láttam, ahogy az újjával keresi a nevét, majd miután megtalálja, megfordúl és egy elég érdekes mosollyal az arcán visszaül mellém.
- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? - nézett rám.
- A jóval. - vontam vállat.
- Égy csapatban vagyunk - mosolyodott el.
- És mi a rossz? - vontam össze a szemöldököm.
- Háát. Harry és Louis a másik két csapattársunk. - húzta el a száját.
- Ahj.. - döntöttem hátra a fejem, majd megláttam a két említett személyt közelíteni felénk.
- Hát úgy tűnik egy csapatban leszünk. - tárta szét mosolyogva a kezét Louis. Ő szinpatikus. De Harry túl sokat néz engem, és ez nagyon idegesít.
- Igen, nagyon úgy tűnik. - álltam fel a helyemről, majd megálltam az ajtóban Stell-re várva.
- Menjünk kajálni! Ez egy 30 perces szünet. - nézett Louis-ra Stell, mire a fiú mosolyogva bólintott, és Harry-vel együtt követni kezdtek minket az ebédlő felé.
- Csá csajok, és fiúk - csapódtak hozzánk Zayn és a haverjai - Hali Blair - vigyorgott rám, majd átkarolta a nyakam.
- Már mondtam, hogy ne ölelgess! - ráztam le magamról a karját.
- Már megint nagyon morcos vagy - lépett mellém Niall.
- Mikor nem az? - kérdezi Stell, mire mindenkiből kitör a röhögés, én pedig nevetés helyett, csak meglököm a barátnőmet.
- Anya, adott neked valamit reggel? - kérdezi Niall. Ja, nem említettem. Niall a testvérem, az ikrem. Vicces, mert hiába ikrek vagyunk, nem hasonlitunk egymásra. Elsősorban ő fiú én pedig lány vagyok. Ő szőke, én pedig barna vagyok.
- Egy boritékot, hogy adjam oda a tanárnak. Jó, hogy mondod el is felejtettem. - húztam el a számat.
- Ti, testvérek vagytok? - mutatott ránk Harry.
- Igen sajnos.. - húzta el a száját Niall, mire én beleboxoltam a vállába, ő pedig felnevetett, majd magához ölelt.
- Fúj.. - fintorodtam el. Nem fogom neki bevallani, hogy jólesik amikor ilyen viccesen ölelget.
- Ne fujozz, mert levágom a hajad! - szoritott még erősebben magához, a többiek pedig felnevettek.
- Én meg lehánylak, ha még erősebben szorítasz magadhoz. - nyögtem ki nagy nehezen a mondatot.
- Fújj! - nevetett fel, és röktön el is engedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése