- Ők kik? - kiáltott be az egyik idióta.
- Ha csöndbe maradnátok elmondanám! - korholta le Matt-et Mr.Ross. - Blair. Hányszor mondjam még el neked? Nem kocsmában vagyunk! Vedd le a piszkos bakkancsodat az asztalról! - mutagatott össze vissza, mire én direkt lassan levettem a 'piszkos bakkancsokat' a padról.
- Köszönöm. - bólintott, majd megköszörülte a torkát, és ellépett a két új elől. - Gyerekek ők is az új osztálytársaitok. - mutatott rájuk, nekem pedig a szemem megakadt az egyiken. Hogy miért is? Mert már aztal felidegesített, ahogy engem bámult!
- Van két szabad hely pakoljatok oda le, majd hozzatok ki egy-egy széket, és meséljetek magatokról. - ült le a tanári asztalta Mr.Ross és végignézte, ahogy a fiúk azt csinálják, amit ő mondott nekik, majd miután leülnek az osztályal szembe, ő felállt, és felénk fordul.
- Na, akkor kezdjük is! Mindenki bemutatkozik! Ki szertné kezdeni? - nézett körbe a tanàr, mire Stell feltette a kezét. - Stella! Remek! Mond el magadról a legfontosabb dolgokat! - bólintott Ross és visszatelepedett az asztalra.
- Hmm legfontosabb dolgokat... - töprengett el. - Stella a nevem. Gondolom ez fontos. 17 éves vagyok. Blair a legjobb barátnőm. Ja és a legfontosabb! - tette fel a kezét. - Szingli! - mondta, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Ez jó vol! - súgtam neki oda, mire feltartotta a kezét én pedig belecsaptam.
- Rendben. Köszönjük Stella. - mondta a tanár. - Egyéb kérdés? - nézett a két fiúra, mire az egyik feltette a kezét.
- Igen? - mutatott rá Mr.Ross.
- Megadod a számod? - nézett rá barátnőmre, mire ismét kitört belőlünk a nevetés.
- Ez jó volt! - kiáltotta Brad.
- Hé mi még nem is tudjuk a két srác nevét' - kurjantotta be Matt.
- Harry vagyok. Harry Styles - intett a göndörke.
- Louis Tomlinson - mondta a másik, és rákancsontott a barátnőmre.
- Rendben! A következő! - nézett körbe. - Blair! Tökéletes! Legalább elteszed a mobilod egy kis időre!
- Mi? De hát nem is jelentkeztem! - értetlenkedtem, majd miután észrevettem, hogy a tanár nem hajlandó velem vitázni, eltettem a telefonom.
- Rendben. Blair vagyok, 17 éves. Utálom, ha bámulnak - néztem itt a göndörkére, aki csak féloldalasan elmosolyodott - Ha még valamit tudni akarsz kérdezz.
- Nekem van egy kérdésem! - mondta göndi.
- Tessék - bólintott a tanár.
- Van barátod? - nézett a szemembe.
- Nincs. De nem is kell. - pókerarc. Igen ez mindig bevállik.
~*~
Mire a többiek is végig bemutatkoztak, az órának ( hála az istennek ) vége lett, és megettünk, le kémia órára.
- Cuki ez a Louis - mondta Stella.
- Hah. Neked mindenki cuki. - nevettem fel.
- Mi? Nem is igaz! Csak az cuki, aki cuki. - nevetett ő is.
- Hát persze. - böktem meg óvatosan, és továbbsétaltunk az előadó terem elé.
- Remelélem hozzánk ültetik be őket. Hisz csak mellettünk van hely. - ült le Stell izgatottan.
- Hát én kevésbé remélem. - horkantam fel.
- Most miért? Mi bajod van velük?
- A göndör. Folyton bámul, és ez kikészít! - mondtam, és úgy csináltam mint ha a hajamat tépkedném.
- Mindenki a helyére! - szólalt meg a csengővel egyszerre a tanárnő.
- A két új álljon meg itt. Mindjárt megmondom nektek, hogy hová ültök - nézett körbe - áh'm! Meg is van! Blair és Stella mellett pont van két hely! - mutatott ránk.
- Nem igaz.. - motyogtam magamban, majd lehajtottam a fejem a kezemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése