2015. december 26., szombat

1. Fejezet - Monday

Reggel telefonom idegesítő csörgésére kelni, ami azt jelenti, hogy iskolába kell mennem, a legjobb érzés a világon. Ja, nem! 
Miután kinyomtam azt az idegesítő zajt, nagy nehezen felálltam, és elcsoszogtam a gardróbba, hogy előkutassak magamnak valami elviselhető ruhát.
Mivel a sok fekete nadrágjaim közül nem volt nehéz választanom, ezért csak kikaptam egyet a szekrényből, ugyan úgy egy fekete felsőt is, majd mentem is be a fürdőszobába.

~*~

Mire elkészültem mindennel, Anya is felkelt, és beengedte legjobb barátnőmet Stellát.
- Szia csajos - köszönt boldogan,
- Helló - mosolyogtam holt fáradtan.
- Húha, valaki nagyon sokáig bulizhatott tegnap este - vigyorodott el, majd oldaba bökött, és mivel éppen egy lábon álltam, ( mert a cipőmet próbáltam magamraküszködni ) ezért elterültem a padlón.
- Kicsim, ne a ruháddal moss fel kérlek! - állt meg előttem Anya.
- Stell meglökött és elestem. Nem az én hibám - emeltem fel a kezem, hogy felsegítsenek.
- Hát persze - mosolygott Anya. - Tessék, ezt add oda a tanárnak! - adott a kezembe egy boritékot.
- Okés, de mi most megyünk, mert a végén még elkésünk - nyomtam egy puszit az arcára.
- Rendben! Jók legyetek! Puszi! - intett, majd miután kiléptünk az ajtón azt bezárta.

~*~

- Hát akkor maszkot fel! - dünnyogtem magamban.
- Tudod Blair nem értem, hogy miért adod ki magad a suliban ilyennek. - vetette fel a mindennapos témat Stell - Mindenből ötös vagy, csodálatos életed van. És kedves is vagy. Mégis mindenki fél tőled! - nevetett fel.
- Hányszor mondjam még el? - nyögtem fel fájdalmasan. - Tudod jól, hogy amikor jókislány voltam mindenki csak kihasznált és megbántott. - tettem el a fülhallgatóm.
- Tudom, tudom. - sóhajtott egyet. Ő az egyetlen, aki tud rólam mindent, ő az aki gyerek korom óta ismer engem és soha nem ítélt el. Velem van mindig mindenben. Akár rosszban akár jóban, egy igazi barát.
- Nem tudom, hogy hallottad e... - álltunk meg a büfé ablaka előtt - De új osztálytársunk jön. Illetve jönnek, mert ketten vannak. - pillantott rám, majd behajolt a büfés nénihez, és vett magának egy melegszendvicset nekem pedig egy Twixet és egy Ice Teát.
- Köszi - vettem el tőle mosolyogva - Amúgy nem tudtam. Fiú, vagy lány jön? - bontottam fel a Teám, majd beleittam. 
- Két fiú. Állitólag nagyon cukik - harapott bele a szendvicsébe, majd miután beléptünk a termünkbe, én ledobtam a táskám a pad mellé, és leülve a székemre felraktam a lábam a padra, elővettem a telefonom és felléptem Facebookra. Stell pedig leült mellém, majd tovább hablatyt az új fiúkról, egészen addig, amígy meg mem szólalt a csengő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése